Vettel már belátja: Nem az F1 az univerzum közepe

Noha a száguldás iránti szenvedélye a régi, Sebastian Vettel elismerte, már nem tekint a világ közepeként a Forma–1-re.

A koronavírus világjárvány a folyton száguldó Forma–1-et is megállásra kényszerítette. Az évnyitó Ausztrál Nagydíj utolsó pillanatban történt lefújása bizonyíték volt arra, hogy legyen bármilyen hatalmas üzlet is a királykategória, bizonyos nagyobb események hatása alól ő sem tudja kivonni magát.

A futamuk törlése előtt Sebastian Vettel még azt nyilatkozta, a rendkívüli helyzetben is meg kell próbálniuk tovább élni az életüket, ameddig ez lehetséges, ám ha eljön az a pont, akkor nekik is „be kell húzniuk a kéziféket”. Ez a pont eljött, az F1 cselekedett. Egyesek szerint talán már így is túl későn.

Vettel még a futam elnapolásáról szóló döntés előtt elhagyta Melbourne-t, miután csapata, a Ferrari már meghozta a külön döntését: bármit is mond az F1 vezetősége, ők nem fognak rajthoz állni egy ilyen helyzetben.

A négyszeres világbajnok szerint fontos, hogy a Forma–1 és résztvevői képesek legyenek reálisan értékelni önmagukat és helyzetüket a világban, a társadalomban. Az olasz Motorsportnak az Ausztrál Nagydíj lemondása előtt adott interjújában elárulta, ő már megtanulta ezt. „A sport az életem, ebből adódóan a Forma–1 nagyon fontos számomra, de már megértettem, hogy az emberek számára a Forma–1 nem más, mint egy kétórás verseny, ami minden második hétvégén látható. Végső soron olyasmi, ami szórakoztatja az embereket” – relativizálta a sorozat jelentőségét.

Elismerte, ő maga sem gondolkodott mindig így, ám az élettapasztalat módosított világlátásán. „Amikor tizenöt éves vagy és gokartozol, teljesen mások a céljaid, mint harminc évesen és még idősebben. Az életutad sok mindenre megtanít, bizonyos esetekben korábban felnő az ember, máskor kicsit később. Szerintem nagyon fontos ez a folyamat a személyiséged alakulása szempontjából. Azt gondolom, hiba lenne elhinni, hogy a Forma–1 az univerzum középpontja, ami körül minden forog. Ma három gyerekem van, és vagyok elég idős annak megértéséhez, hogy ez nem így van. A Forma–1 valóban a szenvedélyem, és az életem nagy részét teszi ki, ennek ellenére nem mindennek a középpontja.”


Arról viszont szó sincs, hogy Vettel emiatt már kevésbé lenne motivált, vagy kevésbé érezné szükségét annak, hogy áldozatokat vállaljon az F1-es pályafutásáért. A fiatalok ilyen tekintetben talán sikeréhesebbnek mutatkoznak, pedig valójában inkább a szemléletmódjuk más, mint a tapasztaltabbaké. „Igen, de ez a normális, és mit mondtam, az élet sok mindent megtanít. Amikor tíz vagy tizenöt voltam, csak a versenyzés létezett számomra, semmi más. Minden e köré épült, miközben mára ez megváltozott kicsit. Ez nem jelenti azt, hogy alábbhagyott volna a szenvedélyem, csak képes vagyok a motorsport világán túlra is tekinteni. A horizontok kitágulnak, és tudatába kerülsz annak, mennyi más dolog van még. Ennek a munkának köszönhetően megvan a lehetőségem arra, hogy sokat utazzak, lássam a világ nagy részét, és ezzel azt is láthatom, hogyan működnek más kultúrák, kapcsolatba kerülhetek tőlem távoli eseményekkel is. Szerintem ez egy lehetőség az érésre, a fejlődésre.”

A négyszeres világbajnok esetében az év végén lejáró szerződése és az esetleges visszavonulásáról szóló folyamatos találgatások mellett a fenti szavak akár olyan képet is festhetnének, hogy valóban megkezdte az eltávolodást az F1-től. Erről azonban a német szerint nincs szó. Az idénykezdés kapcsán még ma is ugyanolyan bizsergést érez, mint 12 éve, amikor 2008-ban az első teljes szezonjának vágott neki a Toro Rossóval, ám azt elismeri, hogy ő maga sokat változott azóta.



„A 2008-as Ausztrál Nagydíj idején Sébastien Bourdais csapattára voltam, ő pontszerző lett, én már az első kanyarban megforogtam, és ha jól emlékszem mentem a falba. Azon a versenyen sok másik versenyző is kiesett, szóval ha normál módon befejezem a futamot, talán sok pontot gyűjthettem volna. Sötét nap volt a számomra, de a Toro Rosso végül egy jó hétvégét futott, köszönhetően a csapattársam által gyűjtött pontoknak” – emlékezett vissza akkori évkezdésére.

„Az érzés ma bizonyos szempontból hasonló, de összességében mégis más. Emlékszem, amikor először jöttem ide, sokkal idegesebb voltam, nem tudtam, mi fog történni, nem ismertem a pályát, így sok volt a kérdőjel. Ma már nincs bennem kétség, tudom, nem számít, mennyire nem lehet kiszámítani, mi lesz a versenyen, semmi olyan nem történhet, amivel korábban már ne szembesültem volna, és ez biztonságérzetet ad. De amikor megérkezel az időmérőre vagy versenye teljesítesz, az adrenalin szinted fölmegy, és ez mindig izgalmas, főleg, amikor a bajnokság legelső futamát teljesíted.  Idővel az ember kitapasztalja a megfelelő gyakorlatát, és összességében sokkal higgadtabb. De a visszaszámlálás előtt ugyanazt érzed, az időmérő és a verseny előtt is, és ez jó érzés. Számomra ez mindig így volt, és még mindig szeretem” – hangsúlyozta a ferraris.

Írta:M4sport.hu





Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.